Teljes szöveg (69 vers)
1Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom lesz és omladék. 2Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak veszik birtokba, ott heverésznek háborítatlanul. 3Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége – így szól a Seregek Ura. 4Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik. 5Úgy fog járni, mint amikor az arató megmarkolja a gabonát, és karjával levágja a kalászokat; úgy fog járni, mint amikor valaki a Refáím-völgyben összeszedegeti a kalászokat. 6Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa legtetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain – így szól az Úr, Izráel Istene. 7Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. 8Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat. 9Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő és mint a hegycsúcs, mivel elhagyják őket az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesznek, 10mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál! Azért csak ültess gyönyörű ültetvényt, és tűzdeld tele idegen vesszőkkel: 11még ha az ültetés napján be is kerítenéd, és másnap reggelre rá is bírnád a sarjadásra, oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom! 12Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. 13Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz. De ha megdorgálja az Úr, elfut messzire; kergeti, mint a pelyvát a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar. 14Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, nyomuk sem marad. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak. 1Jaj a suhogó vitorlák országának Etiópia folyóin túl! 2Követeket küld a tengeren, papiruszhajókon a víz színén. Induljatok gyorsan, követek, a szálas, sima arcú néphez, a közelben és távolban rettegett néphez, az elsöprő erejű néphez, melynek hazáját folyók szelik át. 3Ti, a világ összes lakói, e föld lakosai! Ha jelt adnak a hegyeken, lássátok meg, ha megfújják a kürtöt, halljátok meg! 4Mert ezt mondta nekem az Úr: Nyugodtan nézem hajlékomból, mint izzó hőség fényes nappal, mint harmatozó felhő aratási hőségben. 5Mert még szüret előtt, virágzás után, mielőtt fürtté érnének a szőlőszemek, levágja a vesszőket metszőkéssel, és a hajtásokat lemetszi, leszaggatja róla. 6Ott marad mindenestül a hegyek ragadozó madarainak és a föld állatainak. Ott tölti a nyarat a ragadozó madár, és ott telel a föld minden állata. 7Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas, sima arcú nép, a közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek hazáját folyók szelik át, a Seregek Ura nevének lakóhelyére, a Sion hegyére. 1Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen: Száguld az Úr gyors felhőn: Egyiptomba megy. Meginognak előtte Egyiptom bálványai, Egyiptom szíve megdermed keblében. 2Egyiptomit egyiptomira uszítok, hogy testvér testvér ellen, barát barát ellen, város város ellen, tartomány tartomány ellen harcoljon. 3Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat. 4De én kiszolgáltatom az egyiptomiakat egy keménykezű úrnak, egy erőskezű király uralkodik majd rajtuk! – így szól az Úr, a Seregek Ura. 5Kiapad a tenger vize, kiszárad, kiszikkad a folyam. 6Bűzössé válnak a folyók. Egyiptomban a Nílus ágai leapadnak, kiszáradnak. Elfonnyad a nád és a sás, 7a Nílus menti káka a Nílus torkolatánál; elszárad minden vetés a Nílus mellett, eltűnik, semmivé lesz. 8Szomorúak a halászok, gyászolnak mind, akik a Níluson horgásznak, elalélnak, akik hálót vetnek a víz színére. 9Szégyent vallanak a len megmunkálói, elsápadnak a gerebenezők és a vászonszövők. 10Levertek lesznek a kötélverők, bánkódnak mind a napszámosok. 11Milyen ostobák Cóan vezérei! A fáraó legbölcsebb tanácsosai esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek azt mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! 12Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől! 13Bolonddá tették Cóan vezéreit, alaposan rászedték Nóf vezéreit; tévútra vezették Egyiptomot a tartományok vezetői. 14Mert beléjük öntötte az Úr az ámítás lelkét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába. 15Nem sikerül Egyiptomnak semmiféle vállalkozása, bármire vállalkozik a fő vagy a farok, a pálmaág vagy a káka. 16Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok: borzadni és rettegni fog a Seregek Ura fölemelt kezétől, mert fölemeli ellene. 17Egyiptom rettegni fog Júdától: ha csak említik is előtte, már retteg a Seregek Urának végzésétől, amelyet ellene hozott. 18Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, amely kánaáni nyelven beszél, és a Seregek Urára esküszik. Az egyiket Napvárosnak nevezik. 19Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptomban, a határán pedig az Úrnak szentelt oszlop. 20A Seregek Uráról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban. Ha segítségért kiáltanak az Úrhoz sanyargatóik miatt, ő szabadítót küld nekik, aki majd harcol értük, és megmenti őket. 21Akkor megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és Egyiptom megismeri az Urat. Tisztelni fogják az Urat véresáldozattal és ételáldozattal. Fogadalmat is tesznek az Úrnak, és teljesítik. 22Ha csapással sújtja is az Úr Egyiptomot, de meg is gyógyítja. Megtérnek az Úrhoz, ő pedig meghallgatja és meggyógyítja őket. 23Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli az Urat. 24Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön. 25A Seregek Ura pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, örök tulajdonom! 1Abban az évben, amikor Asdód alá érkezett az a hadvezér, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Asdódot, 2abban az időben így szólt az Úr Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett, és meztelenül, saru nélkül járt. 3Akkor ezt mondta az Úr: Ahogyan Ézsaiás, az én szolgám meztelenül és saru nélkül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára, 4úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, meztelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére. 5Akkor majd rettegni és szégyenkezni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek. 6Akkor ezt mondják e partvidék lakói: Hogyan menekülhetnénk meg mi, ha az is így járt, akiben bíztunk, és akihez segítségért folyamodtunk, hogy mentsen meg bennünket az asszír királytól?! 1Fenyegető jövendölés Babilon ellen: Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől, úgy közeledik a síkság felől, a félelmetes földről. 2Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító! Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek. 3Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a vajúdó nő kínjai; megzavarodom attól, amit hallok, megrémülök attól, amit látok. 4Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem. 5Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, folyik az eszem-iszom. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot! 6Mert ezt mondta nekem az Úr: Menj, állíts őrszemet; amit lát, jelentse! 7És ha harci kocsik menetét látná, elébük két-két ló befogva, szamarak menetét, tevék menetét, erősen figyeljen, nagyon figyelmesen! 8Az őrszem felordított, akár egy oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel! 9Jönnek már! Emberek menete, harci kocsik, elébük két-két ló befogva! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve! 10Ó, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek Urától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek. 11Fenyegető jövendölés Dúmá ellen: Kiáltást hallok Széírből: Őrálló, meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel? 12Közeleg a reggel, de még éjjel van – felelt az őrálló. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök. 13Fenyegető jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai! 14Hozzatok vizet a szomjazónak, Témá földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek! 15Mert fegyver elől menekültek el, kivont kard elől, kifeszített íj elől és súlyos harcból. 16Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy esztendő múlva, amely lassan és keservesen telik, akár a napszámosoknak, vége lesz Kédár minden dicsőségének, 17és alig marad meg néhány a kédári hősök íjaiból – Izráel Istene, az Úr ígéri ezt!